A történet...

Sajnálom....Sajnálok mindent amit valaha az életben olyan rossz lett volna,hogy ilyen szörnyűségekkel sújtson az emberiség....5-6 évesen még nem így képzeltem el az életem...Sőt!Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen lesz az életem egyszer.Megpróbálom nektek elmesélni!De az én történetem egy örökké tartó mese(egy szörnyű mese).
Kilenc éves koromban kezdődött minden.Elkezdtek a barátaim és mindenki más ribancnak hívni.Sokan kitaláltak mindenféle történetet.Meg kaptam mindenkitől,hogy egy ribanc vagyok és ilyesmiket.Persze mindenki elhitt mindent!Mindenki megutált!Akkoriban rengeteget sírtam!És az ebédlő volt az a hely ahol mindig...Nagyon sokat piszkáltak...Legtöbbször sírva rohantam ki a wc-be...Már nem bírtam a feszültséget amit körülöttem uralkodott és a wc volt az a hely ahol magam lehettem és sírhattam.Nem mintha ez olyan jó dolog lett volna,de nem segített senki és a wc-ben sírtam egyedül.Nem volt egyetlen egy barátom sem!És most nem túlzok...Tényleg nem!Volt sok utálatos fiúk akik mindig bántottak.Belém szúrták a villát,megvertek és elvették a kajám stb...Aztán jöttek a "nagylányok" (ilyenek szinte minden iskolában megfordulnak) akik mindig pénzt szedtek ki belőlem és feladatokat adtak.Aztán egy nap jött egy feladat amire azt mondtam,hogy NEM!Nem fogom megcsinálni!Meg is bántam mindent..: Délután amikor mentem haza kifigyeltek!Elkaptak!Sokan voltak...Összesen 7-en. Elkaptak,megvertek,megtéptek és minden szörnyű dolgot csináltak...Majdnem agyonvertek...Én az árokba esve feküdtem amikor elmentek...Szinte minden porcikám vérzett...El is véreztem volna ha nem talál meg egy néni.Ő segített rajtam....Haza vitt és leápolt.Örök hálám neki...Komolyan,ha nem talál meg biztos vagyok benne,hogy abból az árokból nem kelek fel többet...Anyukámék nem tudhatták meg!Nem akartam,hogy megtudják!!!De nem is tudták meg...Aztán ment az idő...Egyre tovább és úgy tűnt,hogy egyre lassabban.A ribanc szó ugyanúgy rám volt nyomva...Nem felejtették el,bármit is követtem el,hogy ribancnak nevezzenek.Tizenegy éves koromban már nem bírtam tovább.Elegem lett mindenből!Bevettem 8 nyugtatót és ittam rá valami fehérítő szert...Majdnem meghaltam de még is túléltem!
Most ugrunk ahhoz a részhez,hogy egy nap jöttem haza az iskolából.Egyedül(végül is ki jött volna velem).A patak parton.Egy lélek sem volt az utcán.Már félig besötétedett.Aztán hirtelen egy férfi elkapott,letiport a földre és elkezdett vetkőztetni.Majdnem megerőszakolt.De aztán jötte egy fiatalember...Megmentett és azt mondta: "Mindig is itt leszek és vigyázni fogok rád" De azt az embert egyszer láttam...Többé nem jelentkezett.Ekkor kezdtem el vagdosni magam.Féltem mindenkitől...Magamba zárkóztam...Az esetre rá egy évre felmentem felsőbe.És ott is a 8.-osok mindig piszkáltak.Ott is sokszor megkaptam,hogy egy ribanc vagyok.Elegem lett...Meg akartam halni!Ismét elkezdtem vagdosni magam és elvágtam az egyik erem.Nagy bátyám segített rajtam...Elszorította a vérzést!!!Volt olyan is,hogy kiugráltam az autók és buszok elé.
Egyszer a vasút állomásra mentem a barátnőmmel.Befeküdtem a sínek közé és vártam,hogy jöjjön a vonat.Barátnőm bement jegyet venni.És én ott feküdtem a síneken...Jött a vonat.Ott volt tőlem kb. egy méterre.Megijedtem...Anyura gondoltam.És mielőtt elütött volna...Ott volt egy patka szerű valami és az alá becsúsztam.A vonat elment mellettem...És én túléltem...Később elegem lett és átiratkoztam egy másik iskolába.Ott akartam hagyni a múltam...De sajnos ezek a dolgok sohasem fognak lezárulni.A pletykák örökre és tovább is tartanak.Terjednek...Mindig máshogy.A végére már az eredeti el is tűnik.Az új iskolában ahol most is vagyok sokkal jobb!Vannak barátaim!Akikben tényleg megbízhatok!!!Akik szebbé tudják tenni az életem!!!Itt be is fejezném a végtelenségig tartó mesém!Remélem most már megért néhány ember és,hogy nekik nem kell átélni azt amit nekem...